top of page

Izland télen - 6. rész

Palkó György vagyok, építészeti fotográfus, és ez a családunk téli izlandi kalandjának 6. része. Ha még nem olvastad az elsőt érdemes azzal kezdened: https://www.gyorgypalko.com/post/izland-telen-1-resz

És mindenképp nézd meg bevezetőként a rövid kisfilmünk Izlandról: https://youtu.be/d7nqYv_YMrU

Az utazásiank során többször éreztük azt, hogy "ide még egyszer visszajövünk", de még egyszer sem töltöttünk egy egész estét a következő út megtervezésével miközben még ott vagyunk. Izland esetén ez így történt. 5. este miután Johanna elaludt órákig nézegettük és tervezgettük mit szeretnénk majd felfedezni ebből a csodából nyáron. (Azóta a repülőjegy, autó, a szállások egy jelentős része is lefoglalva, nyáron megyünk vissza!)


Az előrejelzések szerint nem számítottunk jó időre a 6. napunkon. A rutin már megvolt, reggeli, pakolás (Eszter ennek a felelőse), majd mindent bepakolni a kocsiba (ez pedig az én feladatom). Útvonalunk viszonylag rövidnek és egyszerűen tűnt, főleg egy elző napon történt emailnek köszönhetően. Először 4 napra terveztünk, így is vettünk repülőjegyet és foglaltunk szállásokat, majd a tervezéskor lett egyértelmű, hogy 4 nap kevés. Átraktuk az indulást, a szállásokat módosítottuk, de elfelejtettem lemondani az eredeti érkezésünk estéjére foglalt szállást. Ez két nappal azután tűnt fel, hogy ott kellett volna aludnunk, mert a Booking küldött egy kérdőívet, hogy "milyen volt a szállás Selfossban?". Az utolsó esténkre még nem volt szállásunk és Selfoss útba is esett, tökéletesen beillett volna, hogy itt aludjunk, ezért írtam egy emailt, amiben elmagyaráztam, hogy én hibáztam, tisztában vagyok vele, és megkérdeztem milyen módon lehetne ezt a foglalást egy kedvezményesebb áron, vagy bárhogy 23-a helyett 26-ára áttenni. A válasz rövid volt és egyszerű: "Kedves Mr. Palkó, a foglalás dátumát módosítottuk és várjuk Önöket szeretettel! Vezessen óvatosan!" Ezúton is szeretném megköszönni a Hotel Selfoss csapatának a rendkívül kedves hozzáállást, ami számomra teljesen meglepő és szokatlan volt. Így lett szállásunk az utolsó éjszakára is, amit ráadásul már napokkal ezelőtt kifizettünk.

Day 6 - Reynisfjara Black Sand Beach


Havazás, helyenként hóviharok és nagyon erős szél, ezt írta az előrejelzés. Nem tévedett! Havazásban indultunk, aminek annyi előnye azért volt, hogy a 2 napja nagyon lassan és nehezen megtehető úton, ahol 20-30 km/h-val lehetett csak haladni, most a hó miatt a kavicsok nem pattogtak fel, és sokkal normálisabb tempó is kényelmesnek bizonyult. A látási viszonyok olykor korlátozottak voltak, de útközben láttunk újra egy csodálatos Tyndall-t, ami valahogy itt sokkal gyakoribb és látványosabb mint otthon.

Eszter készítette az autóból telefonnal. Lehetetlen visszaadni milyen is volt valójában.

Igyekeztünk az egész út során nyitott szemmel járni, és nem csak a képekről már ismert helyeket megnézni, hanem egyszerűen gyönyörködni ebben az elképeztő tájban. Többször is megálltunk csak ezért, főleg ha az időjárás is a szebb arcát mutatta. Ezek a képek is egy ilyen megállás alkalmával készültek, az 1-es út mellett közvetlenül, Viktől kb 2 percniyre.


A téli időjárás kiszámíthatatlansága miatt az 1 hetes útitervünkben volt egy nap, amire nem terveztünk igazán semmit. Ez lett a 6. napunk, amikor a másnapi repülőút előtt szerettünk volna a fővároshoz közelebb autózni és majd éjszakázni, valamint bepótolni a 4. napon kimaradt fekete homos óceánpart meglátogatását. A nagyon szeles idő ellenére is kisütött a nap olykor, pont jókor.


A Reyinsfjara beach parkolója is könnyedén megtalálható, és egy nagyon rövid séta után már csodálhatjuk is a hullámzó óceánt. A szeles idő miatt a parton riasztás volt érvényben, ami szerint már a homokos részre sem volt biztonságos kimerészkedni. Egy darabig figyeltük Johannával a helyzetet, majd úgy ítéltem meg egy kicsit azért biztonságosan közelebb lehet menni. A sziklákhoz sajnos nem tudtunk odamenni, amit Johi nagyon fájlalt. Abban maradtunk, hogy majd nyáron.



Turistából itt sem volt kevés, de néhány lépést kellett csak tenni, hogy ilyen képek készüljenek:




A látvány teljesen lebilincselő volt, főleg ahogy a fekete homokban a fehér habok eltűntek. Ehhez hasonlót soha sem láttam még. (Hangerővel óvatosan, nagyon fújt a szél!)


Az idő elromlott hamar, mint az utolsó képen ez már jól látható, és Eszter is egyre jobban aggódott értünk, ezért autóba ültünk és indultunk tovább.


A következő rövid megállónk a 'Drangurinn í Drangshlíð 2' nevet viseli és egy kerítéssel határolt magánterületen fekszik. A kapu nyitva volt, így csak simán besétáltunk. Akkora szél fújt, hogy Johannát kétszer fel is borította, aki ezen nagyon jól szórakozott. A hegy oldalába épített házak pedig tényleg nagyon különlegesek voltak, megérte a néhány perces megállót.


A reggeli tervünk erre a napra úgy nézett ki, hogy még a korábban megnézett vízeséseknél megállunk, de az időjárás miatt inkább csak haladni szerettünk volna Selfoss fele és a Hvolsvöllur-i Tesla superchargerig meg se álltunk. A hatalmas szembeszélben az autónk sokkal többet fogyasztott, mint a korábbi napokon, és voltak pillanatok, amikor 10% alatti töltést jósolt csupán mire a töltőhöt érünk. A hatótáv-para kezdő villanyautósként ekkor nagyon valós volt. Végül természetesen odaértünk a töltőhöz és amíg az autónk szomjasan szívta magába az energiát mi a közeli benzinkúton ettünk egyet.

A közelben található LAVA Center épületén jól látszik mennyire havazott.


Ebéd után folytattunk utunkat, és ahogy közeledtünk Selfosshoz egyre kevésbé akartam ott befejezni a napunkat. Egy kisváros, ami biztosan szép, de annyira korán volt, hogy 5 előttre Reykjavikba érhettünk, amit első nap csak érintőlegesen tudtunk megnézni. Eszter gyorsan keresett egy hotelt, és folytattuk utunkat. Izland megtanított arra, hogy hallgassunk a megérzéseinkre. Többször is el kellett engednünk kitűzött látványosságok megtekintését, mert nem úgy alakult a napunk, és ez most épp a fordítottja volt. Ahhoz, hogy estére és másnapra több esélyünk legyen nézelődni tovább kellett mennünk. Ez a döntés többszörösen is jónak bizonyult később.

Reykjavik


Izland fővárosába délután 4 körül, a legnagyobb csúcsforgalomban érkeztünk meg, zuhogó hóesésben. Érdekes volt látni, hogy egy kis türelemmel, megfelelően felkészített autóval, a havas útviszonyokhoz hozzászokott sofőrök milyen gördülékenyen tudnak közlekedni. Ha ez a hó Magyarországon esett volna ilyen intenzíven, akkor szinte garantálhatóan bedugult volna a teljes környék. Itt szerencsére nem történt ez.


A hóesés egyébként egész éjszaka folytatódott intenzíven, ennek köszönhetően az utak nagyon nehezen járhatóvá váltak Selfoss felől is. Szerencsére ezen már nem kellett aggódnunk, ráadásul látni a fővárost ilyen hóesésben varázslatos élmény volt. Éttermet találni péntek este már sokkal nehezebb volt. Főleg olyat, ahol Johi is tudott volna enni valamit. Egész hosszú séta kerekedett ebből, aminek a végén a hotelünk éttermében vacsoráztunk egy nagyon jót. Ez volt az utolsó esténk, másnap hazarepültünk, de még az a nap is tartogatott érdekességeket. Folytatom hamarosan.


108 views0 comments

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page