Ez az első blog bejegyzés az oldalamon hosszú idő után. Az az igazság még azt is elfelejtettem, hogy készítettem már ide egyet korábban. Már régóta tervezgetem, de sosem kezdtem el. Valószínűleg azért, mert nem fogott meg semmi annyira, hogy igazán írni akarjak róla. Na ez most megváltozott!
Elsősorban magamnak írom ezeket a sorokat, mert szeretném az emlékeim megőrizni, de közben bízom abban, hogy lesznek benne olyan érdekességek, tippek vagy jó tanácsok, amik mások számára is hasznosak.
2024 év elején úgy döntöttünk Eszterrel, hogy ideje egy kicsit kilépni a megszokottból, a komfort zónánkból és egy olyan helyre utazni, ahova már nagyon régóta vágyunk: Izlandra. Az emberek többsége pont nem télen akar ide menni, rövid nappalok, bármikor lecsapó hóviharok, viharos szél és eső. Ezek jönnek először szembe az emberrel, ha elkezd keresgélni a következő címszavakkal: „Iceland in winter” „driving in winter in Iceland” stb. Mi úgy döntöttünk belevágunk!
A repülőjegyek 60-70%-kal olcsóbbak, mint nyáron. Az autóbérlés szintén. Izland a világ egyik legdrágább országa, így ez egy jó lehetőségnek tűnt, hogy eljussunk erre a varázslatosnak tűnő helyre, viszonylag elérhető áron.
Bevezetőként egy rövid kisfilm a túránkról: https://youtu.be/d7nqYv_YMrU
5 napra terveztünk, ami az első részletes programtervezést követően 7 éjszakára nőtt. Útvonaltervünk: Keflavik – Reykjavik (1. este) – Snæfellsness félsziget (2-3. este) – Déli part (4-6. este két szálláson) – Reykjavik (7.) és utolsó napunkon egy korai, este 8 órás indulás haza.
A szállások többségét Booking-on vagy Airbnb-n foglaltuk, de két estét töltöttünk a világ egyik legnagyobb lávamezőjének kellős közepén, konkrétan a semmi közepén, amit a szállás honlapján foglaltunk le. Ez a téli időszakban javasolt, mert egész jó kedvezményeket kaphat az ember.
Néhány hasznos tipp
A repülőnk 17.30 körül ért földet. Miután megkaptuk a csomagunkat egy rövid buszozás várt ránk (4-5 perc) és már vehettük is át a bérelt autónkat, egy Tesla Model Y-t, amit a Lava Car Rentalnál találtam meg egyedül Long Range változatban, ami nem csak a nagyobb akksi, hanem a négykerékmeghajtás miatt is erősen javasolt télen. Még sose vezettem elektromos autót, nem is sokban ültem, így ez is egy újabb komfortzónán kívüli kaland volt.
Izland nem olcsó, főleg ha étkezésről van szó, ezért az utazás elején javasolt egy bevásárlás valamelyik nagyobb bevásárlóközpontban (Krónan vagy Bónus). Az árak itt sem alacsonyak, de a magyarországi árakhoz képest 10-20%-kal drágábban meg lehet úszni. Mi az autóátvétel után egyből ezt tettük, és az út során kicsit sem bántuk meg! A reggelinket így kényelmesen el tudtuk készíteni magunknak a szállásunkon, és esténként is általában főzött Eszter. Ez azért is volt praktikus, mert előfordult, hogy 40-50 percre volt tőlünk az első kisebb falu, így étterembe menni nem lett volna egyszerű.
Ahogy megérkeztünk Reykjavikba nagyon megtetszett a meleg fényekben úszó város. A társasházak teraszai egyforma módon feldíszítve, nagyon szép és rendezett képet mutattak. Miután elfoglaltuk a szállásunk, tettünk egy rövid sétát a Hallsgrímkirkja felé, hiszen csak 10 percnyire volt és a séta után aludni tértünk.
nap - Reykjavík - Snæfellsnes-félsziget
Nekem egy rövid Superchargeres kitérővel kezdődött a nap, hogy tele akksival vághassunk neki az útnak. Az egész hetes utazásra elmondható, hogy az autó nagyon pontosan tervez a megérkezéskor várható akkumulátor százalékkal kapcsolatban, ami nagy segítség volt. A töltésre a kölcsönzőtől felajánlott, napi 1500 Kr-ba kerülő töltőkártyák nagyon hasznosak, erre még kitérek majd a nevezetességeknél.
Nagyon érdekes érzés volt délelőtt fél 10-kor a Harpa és a Sun Voyager környékén az óceánparton sétálgatni éjszakai sötétségben. Tettünk egy rövid kitérőt még a világítótoronyhoz, ahol megnéztük a napfelkeltét, egy számunkra teljesen elvetemült szörföst – aki a fagyos vízbe készült bemenni (a róla készült fotóm a kedvenceim között van a túráról) – és már indultunk is a Snæfellsnes-félszigetre.
Kicsit több, mint 200 km és kb 3 óra utazás, néhány tervezett megállóval. Viszonylag sokat vezetek az átlaghoz képest, de Izlandon vezetni teljesen más élmény. A táj annyira más, annyira egyedi és magával ragadó, hogy sokszor csak ennyi szaladt ki a számon „pfffffffff”, talán azért mert erre nincsenek megfelelő szavaink. A „de szép táj”, vagy „ez csodálatos” meg sem közelíti azt, amilyen hatással a látvány volt rám. És ekkor még csak az 1-es úton (Izland világhírű körútján) jártunk. Ahogy erről letértünk és a félsziget felé vettük az irányt az érzés fokozódott. Nem tudom mikor mosolyogtam ennyit utoljára…
Közel 2 órája voltunk úton, már kerestük a lehetőséget egy kisebb pihenőre, és enni sem ártott volna már valamit, hiszen délután 1 óra volt. A kinézett ON töltőpont mellett találtunk egy kis kávézót (Hjá Góðu Fólki), ami pont 1-kor nyitott. Egy nagyon hangulatos kis hely, melyet a tulajdonos középkorú házaspár épített és üzemeltet. Házi süteményekkel, tortákkal és nagyon finom kávéval várják a betérő vendéget. Egy szelet torta 3500 Ft-nak megfelelő koronába került, de ilyen finomat nagyon régen ettünk.
Miután az autónk kellően feltöltött (kb 20 perc) indultunk első állomásunkra, a Ytri Tunga nevű partszakaszra, ahol ideális időjárási körülmények között rengeteg fóka szokott pihenni. Mi is láttunk párat a viharos szél és a hatalmas hullámok ellenére. Itt tapasztaltuk meg először milyen erejű és hideg is tud lenni a szeles időjárás a szigeten. Szerencsére megfelelő ruházattal készültünk, így nem szegte kedvünk, csupán annyira, hogy arra a napra ne is vágyjunk már többre, mint hogy elfoglaljuk a szállásunkat. (Persze a környező épületek sem kerülték el a figyelem.)
Teljesen meglepett (talán az útvonalak kapcsán nem készültem mégse fel eléggé), hogy az út egy ponton nagyon meredeken emelkedni kezdett és egyszer csak egy mesevilágban találtuk magunkat a havas tájban. Izland levett a lábunkról! Ez az útvonal aztán magasról olyan rálátást biztosított az óceánra és az alattunk elterülő keskeny partszakaszra, amihez hasonlót sosem láttam még. Ahogy korábban írtam, már maga az utazás is egy lebilincselő élmény, amiről nagyon keveset hallottam ezelőtt.
A szállásunk a fotósok körében legendás Kirkjufell (’Templomhegy’ – szó szerint lefordítva) lábánál található, kicsinek semmiképp nem mondható vendégház volt. Eszter találta a helyet, aminek a tulajdonosai nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, a ház pedig pazar.
Amíg a vacsoránk elkészült én tettem egy villámlátogatást az itt található vízesésnél, mely a hidegnek köszönhetően teljesen jégbefagyott. Ilyen képeket keveset láttam a helyről, mert azok a képek sokkal népszerűbbek róla, amikor a hosszúzáridős technikának köszönhetően a selyemfolyamnak tűnő vízesés látszik az előtérben. Nem volt ott már senki rajtam kívül, hiszen bőven napnyugta után értem oda, de olyan világos volt még, hogy sikerült néhány számomra érdekes és szép képet készítenem, valamint a helyet is felfedeznem kicsit.
Vacsora után Johanna és én sem akartunk/tudtunk bent maradni. Én fotózgattam, köszönhetően a holdfénynek néhány kép olyan mintha nappal készült volna, miközben a kislányom élvezte a havat, amivel sajnos egyre kevesebbszer találkozik.
A téli utazásunk azzal is kecsegtetett, hogy életünkben először láthatjuk a sarki fényt. Ez Esztert és Johannát is nagyon lázban tartotta az utazás során. Ebben a tekintetben sajnos nem volt szerencsénk, egyszer sikerült telefonnal lefotóznia Eszternek. Az én gépemről ekkor épp csöpögött a pára, mert 3 óra fagyos hidegben történő fotózás után 11 körül abbahagytam aznapra és bevittem a melegbe. (Ezt követően az estéket a kocsiban töltötte a gép, az extrém párásodást elkerülendő)
